Amikor azonban megpróbálkoznak vele, csalódás éri őket, mert az a röplabda játék, amit láttak, minimális technikai tudás nélkül nem játszható.
Bár a játékterület meglehetősen kicsi, a játék mégis nagyfokú erőnléti megalapozást igényel.
Nagyon fontos a röplabda játék nevelő hatása. Csapatjáték, tehát már eleve a közös tevékenységen alapszik. A labdajátékok mindig örömet jelentenek a gyerekeknek.

A röplabdázás lényegesen eltér a többi labdajátéktól. A győzelemért küzdő 2 csapatot háló választja el egymástól, megakadályozva ezzel a közvetlen testi érintkezést, esetleges durvaságot, balesetet.
A röplabdát gyakran jellemzik úgy, hogy ideális játék az iskolában, a szabadidőben és egyesületekben.

Többek között általános előnyként említik:
- sokrétű játéklehetőség mellett kicsi a sérülés veszélye,
- űzhető strandon, mezőn, csarnokban stb.,
- kevés anyagi felhasználást igényel (vonalazás, gumilabda)
- kortól és nemtől függetlenül űzhető, és nem utoljára
- a játékos számára pozitív hatást jelent a kooperációs képességre, mivel egy játék sikere lényegében az összjátékon alapszik.

Mégis gyakran eltekintünk attól, hogy a játékban való részvétel és az ezzel összefüggő játéköröm a röplabda-specifikus technika és taktika összes variációjának tudásán alapszik.
Mármost éppen a technikához és taktikához való hajlandóság, a szokatlan mozgásfolyamat és más nagy sportágakhoz viszonyítva teljesen más taktikai magatartást és egy intenzív és folyamatos tanulást tesz szükségessé.

A játék folyamán, annak kezdeti szakaszában ritkán éri a játékost sikerélmény. A játék többnyire a második labdaérintésnél megtörik, mert az energikus teljesítmény alig képes kiegyenlíteni a technikai-taktikai hiányosságokat. A kívánságsportból illetve az „ideális sportból” így lesz olyan sport, amely sokszor éppenséggel kizárja a játékban való részvételt, a játékos rádöbben a tanulási és oktatási hiányosságára, minden többszörösen sikertelenséghez vezet, ily módon a játékban való résztvevő nem alkalmas a röplabda űzésére.
Ennek azután gyakori következménye a röplabdától való elfordulás, érdektelenség és kedvtelenség.
Gondoskodni kell arról, hogy a játékos kívánsága szerint valósuljon meg a játék.

A játék a társadalmi létszükséglet terméke. A felnőtt számára felüdülést, a gyermek számára „szenvedélyes kutatást”, a valóság megismerését jelenti.

A gyermek sohasem külső kényszerből, hanem mindig a játék kedvéért, öröméért játszik. Akkor kezd játszani, amikor kedve van, és akkor fejezi be, ha megunja. A játék segítségével a gyermek megismeri a környező világot, újabb és újabb feladat elé állítja érzék- és mozgásszerveit, csiszolja mozgásérzékenységét, miközben szellemi téren is fejlődik.
Játék közben olyan értékes szellemi erkölcsi és fizikai tulajdonságok alakulnak ki a gyermekben, amelyek megalapozhatják embertársaihoz való viszonyát.

Általában a játékban megnyilvánuló érzelmek a győzelemért folyó küzdelem, a siker és tudat természetes kísérői.

Felbecsülhetetlen értéke van a játéknak az erkölcsi nevelésben. A játék a legjobb eszköz arra, hogy a nevelő megfigyelje, megismerje növendékeinek szinte minden magatartási tulajdonságait. A játékban elmerült gyermek személyiségének minden vonása leplezetlenül tárul fel, valamint a játék igen sok értékes jellemtulajdonság kialakulását, megszilárdulását segíti elő.
A játékcél eléréséért folytatott tevékenység kölcsönös alkalmazkodást, közös erőfeszítést kíván.
A játékban is elengedhetetlen követelmény a játékostársakhoz való ragaszkodás, az irántuk való figyelmesség, segítő szándék, egymás megbecsülése, a gyengébbek segítése, a türelem.

Pszichológiailag a játék a szervezet természetes szükséglete. Külső és belső egyensúlyra törekvés jellemzi az embert. A játék segíti a feszültségek levezetését, ezáltal hozzájárul az egyensúly létrehozásához. A játékban megnyilvánulnak az emberi tulajdonságok és magatartásformák.
A mozgásöröm fő forrása a játék. Élménykeltő hatású. E hatásuk miatt szinte kivétel nélkül minden „betegségnél” felhasználhatók, sőt ajánlott a használatuk.

A pubertás korú gyerekekre jellemző a sport iránti nagy érdeklődés. Sportolásuk – általában – még nem rendszeres edzés, hanem inkább egymás leküzdésének, saját erejük bizonyításának gyakorlati megnyilvánulása. A serdülőkorú gyermekek mozgásában bizonyos kötöttség, ügyetlenség figyelhető meg. A központi idegrendszerre jellemző nagyfokú ingerlékenység következtében a serdülő magatartásában álhatatlanság is észlelhető. Ezeket figyelembe véve olyan játékokat alkalmazzunk, amelyeket élvezettel és eredményesen tudnak játszani. A serdülőkor játékai főleg a csapatjátékok.
Csapatjátékok során a tanulók már tudnak:
- a csapaton belül egységes célokért küzdeni,
- a játék során kölcsönösen segítséget nyújtani, egymást támogatni,
- egyéni érdekeket a közösségi érdek alá rendelni.

A RÖPLABDÁZÁS ELSAJÁTÍTÁSÁNAK SZAKASZAI

A következő lépések követik egymást a röplabdázás megtanulásában:

1. lépés: a röplabdajáték előkészítő szakasza
2. lépés: a röplabdajáték bevezető szakasza
3. lépés: a röplabdázás alapjai
4. lépés: Miniröplabda
5. lépés: Átmenet a 6:6 elleni röplabdára